Bonckés

 Két hosszú év, két nagyon rövid év...csak pár órával később jutott eszembe, hogy napra pontosan ennyi. Szeretem a teátrális megoldásokat a sorstól. Köszönöm szépen...

Nem haragszom, nem vagyok dühös, már nincs sok könnyem a témára. "Ha hiányzik majd eszembe jut, és akkor küldök neki erőt...aztán már nem fog, mert elfelejtem!"

Semmi sem tart örökké. Most már tényleg megbocsátok magamnak azért, hogy szerettem és most emiatt szenvedek. Jó ez. Természetes. Így szokott lenni.

Kár, hogy én nem mehetek Rómába, és Indiába és Balira....hol keressem azt, akiben már nem is vagyok biztos, hogy valaha is voltam?...

A totális semmi félelmetes és nyugodt...hideg, de fényes...még csak térden állok, de sikerül majd továbblépni...attraversiamo, Drágám!

 Szia Kicsim!

Valószínűleg ez a leghülyébb dolog, amit anyád életében csinált...hogy miért? Mert valószínű sosem fogsz megszületni, hogy ezt elolvashasd.

Nagyon félek és megtörtem. Sosem voltam az a típus, aki gondoskodó, felelősségteljes, kedves...egyszóval anyatípus. Nem beszéltem senkivel róla, hány gyereket akarok, lányt vagy fiút. Sosem gondolkodtam, merengtem, álmodoztam Rólad. Na jó, ez nem így nem igaz. 

Bennem volt a valami csodától való félsz és rettegés, amit egy új élet jelent. Félve néztem kisbabákat, nehogy a rabjuk maradjak. Talán tudat alatt tudtam, hogy a testem nem lesz alkalmas arra, amire még egy egyszerű sejt is képes. Szaporodni. Annyira fájdalmasan egyszerű, része az életnek,természetesnek veszed, hogy megvan rá a lehetőséged, és el se tudom mondani, milyen érzés, ha egy fehér kórházi rendelőben egy orvos elmagyarázza neked, hogy rosszul működsz, nem normálisan, és ez nem lehetséges, vagy nehéz.

Ha olvasod, kérlek tudd, hogy több évi gyógyszeres kezelés, tervezett terhesség, és egy műtét volt az előzményed. Szóval becsüld meg Magad, és ne rontódj el, mert valószínű, ha tényleg megszületsz baromira el foglak kényeztetni! Annyira jó volna tudni, hogy milyen színű lesz a szemed...ha lesz...nem sírok, tényleg nem...

Nem tudom, mi lesz Velem, ha nem sikerülsz. Ha végre eljutok oda, hogy alkalmas legyek anyának, ha érzem, hogy tudnék egy jó és egészséges embert a világra hozni és utána felnevelni és kiengedni a világba...nem akarom megtudni, milyen lesz, ha azt mondják, hogy ez sosem fog megtörténni. Azt hiszem, csak úgy egyszerűen és csendesen megszakad a szívem, és széthullok...

Anyád most éppen elég szar időszakon megy keresztül, gyenge vagyok és elesett. Eléggé alkalmatlan anyának, de kérlek, ha Te is akarod, akkor küzdj Te is, hogy találkozzunk majd egyszer face-to-face...mondjuk a szülőágyon, szükségem van a Te akaraterődre is, mert én most minden vagyok, csak nem erős. Fogok harcolni érted, csak kérlek, már most fogd Te is a kezem...együtt leszünk, megígérem!

Csak suttogva merek félni és próbálok hangosan reménykedni...meg fogsz születni!

Két fajta pasi létezik, mint tegnap esti női kerekasztal-beszélgetésünkből kiderült. Nem kellett sok gintonik és sör, meg bor, hogy eddig az aranyigazságig eljussunk.

Az ember lánya folyamatosan reménykedik, ugye a remény az oka, hogy nem hal ki az emberiség...Ha egy nő reménykedik, akkor összeáll a szar pasival, vagy összeáll az unalmassal, és gyereket szül neki. A lelke mélyén pedig javulásért, vagy izgalomért imádkozik.

Hölgyeim, minden hiába...ravaszabbak azt remélik megtalálják a Normális pasit, egyesek szerint létező faj, de bár ránézésre én is ismerek párat, nem mernék a lelkük mélyére pillantani. Jó, az is igaz, hogy senkinek nem kéne a lelke mélyére pillantani, mert bizarr és kiábrándító dolgokat lelhetünk. Boldogok a tudatlanok mert övék a földi paradicsom...

Reménykeltőnek induló személyes kísérletemről nemrég kiderült, hogy csúfosan mellélőttem a kategorizálással. Találtam egy szar, tetű, kétszínű pasit. Legyen a neve Júdás. Csak mert így belinkelhetem Gagát, a kedvest!

És most pár panaszos kérdést eresztek a szélbe...Miért kell kapcsolatot kezdeni, ha minden második lány felkelti az érdeklődésed? Miért nem maradsz a minden nap mást kúrogatok habitusnál? Nem lenne baj...a baj az, ha valakitől azt kéred, legyél velem, legyünk együtt...értetlenkedhetek a világ végéig biztosan. Miért mondod, hogy szerelmes vagy, ha közben mással cicózol?

Örömmel venném egy férfi lélekben jártas pszichológus véleményét, miért ilyen tetűfészek a pasik többsége, miért nincsenek tisztában a szerelem és kapcsolat fogalmakkal?! Nem kell használni ezeket a szavakat, Uraim! Előbb meg kéne nézni a szótárban a jelentésüket!

Amerikában ott a Thanksgiving, nekünk meg itt az örökös panaszkodás...de tényleg, a magyarok köztudottan elégetelen, pesszimista népség. Nekünk eszünkbe sem jut egy ünnepet csinálni abból, hogy hálás vagyok az életemért, a munkámért, a családomért, vagy csak, hogy van a seggemen lyuk.

Pedig kiskorában bizonyár mindenki hallotta, az örülj, hogy egészséges vagy, meg van két lábad frázist az anyukájától! És milyen igaz, csak az a kár, hogy ez mindig mérgesen hangzott el, mikor éppen valami többre vágytunk volna. Én például nagyobb mellett, kevesebb pattanást szerettem volna 13 évesen, én ekkor hallottam ezt sokszor, és nem győzött meg...

Ezért elhatároztam, hogy mivel pedig az életben hasznos, sőt muszáj dolog lenne néha leülni és azt mondani az égre nézve vagy a tükörbe, hogy köszi...én fogom használni ezt a szót!

Hálás vagyok a családomért, hálás vagyok a barátaimért, azért, hogy ismertem mindegyik nagyszülőmet, hogy felnőhettem egy szép házban, hogy szerettek,hogy van egy testvérem és nem vagyok egy seggfej egyke. Hogy nem vagyok bűnronda és már nagyjából rendben vagyok magammal. Hogy volt lehetőségem tanulni, hogy van munkám...hogy tudom, milyen a szép meg a jó...

Hálás vagyok a szombati Vadfruttik koncertért, a gyümölcsfagyiért, és a leárazásért a Látomásban...

Kb ennyi egyelőre, gyakoroljatok ti is! Jó érzés!

Olyan szépen hangzó szó. eszembe juttatja a roppant szórakoztató gimis játékot nyelvtan óráról még gimiben. Csak a hangzás után keresgéljünk olyan szavakat, amik jók lennének keresztnévnek...így született Gazella nevű lány stb...

Sajnos rossz ómen lenne egy kislányt Gyűlöletnek hívni. Egyáltalán, ha normális mederben folyik az életed ez csak egy egyszerű szó marad számodra, amit habzó szájjal vagy fojtott démoni dühvel kapcsolsz össze. Na de mikor ezt megérzed egyszer!!!

Két napja dúl nálam a harag napja,érzem, hogy elönt valami gyilkos, forró szósz, ami ragacsos és vért kíván. Revansot, vendettát...

Csúnya, csúnya érzés, mikor az ember úgy érzi kihasználják, és ez alól az sem kivétel, ha torz, érzelmileg kiskrumpli, labilis senkiháziakról van szó.Ó édes illúziók, mik tovaszálltok az idővel...amennyiben jó nagy érzelmi válságot és nagy fordulást hoztok, akkor el kell gondolkodni azon, hogyan tegyük helyre a múltat. Nyilván egyensúlyban kellene találkozni az érzelmeknek. Pocsék meló.

A listámon szerepel két év, aminek munkáját méltatlan emberre pazaroltam. Szakítani jelzem nemcsak olyannal lehet, akivel jártunk, hohó, de nem ám....és sokkal undorítóbb meló baráti szálakat gyomlálni. Mármint ha van mit, ha pedig rádöbbensz, hogy nincs mit, jön a gyűlölet.

Egyszer hallottam egy mondást, miszerint az emberek mindenféle befektetésük után szaladnak, azután is, amibe pénzt invesztáltak, és azután is, amibe érzelmeket. Ez egy nagyon őszinte mondat, mégis mindenki próbál úgy tenni, mintha csak az első lenne fontos. Míg az elsőt logikusan át lehet gondolni, a másodikat nem és éppen ezért, mivel érzelmekről van szó, nehezebben birkózunk meg vele...nem segít, ha csak ennyi a tanács mindenfelől: rántsál rá dupla vállat!

Felemás élvezettel tapicskolok a gyarló emberi érzelemben, jött az édes bosszú kifejezés, kidugta a homok alól a fejecskéjét...tegyem, ne? Ó kis szívem...Te többet érsz ennél!!!

Szerintem több fokkal megemelkedett a testhőm is tegnap óta, egyszerűen úgy érzem, ha szembekerülnék velük, vele meg másikkal és így tovább, nem kellene semmit csinálnom, csak megérinteni őket, és a bennem elégő, elpusztuló szeretet irántuk szénné égetné őket.

Szép is volna...

Dögöljetek meg kedveseim, mind, Ti ,akik saját kis szánalmas világotok vak rabjai vagytok és egyszerű boldogság ígéretével csapdáztok, de persze ott nincs semmi szép és őszinte...megtanultam a leckéteket. Van a selypegő, rosszindulatú mindenki babája, aki mindig tudja, kinek mit kell mondani, remélem magányosan rohadsz meg, miután végigment rajtad már mindenki a társaságban, ég veled te félig fiú-félig lány, akinek mindig ott voltam, hogy labilis, beteg kis szíved kisírja a vállamon a szar pasikat,de aki sosem volt képes ezt semennyire viszonozni, üzenem, hogy attól, hogy próbálsz tájékozottnak tűnni, még senki sem fog szeretni...ég áldjon sok kis jelentéktelen figura, akik játsszátok a rátok rótt szerepet:munkamániás, sznob, kocka, játékmániás...azért próbáljatok felnőni, mert 10 év múlva már ciki lesz ez a gyermeteg életforma, és a szövetségeteket nehézkes lenne utópikus kommunaként bejegyeztetni, pedig hisz ez a célja...se ki, se be senki.

Elhiszem, hogy boldogok vagytok, hisz nem ismertek más, de tudom azt is, hogy be vagytok szarva, mert görcsösen ragaszkodtok is ehhez...mint akik tudják, hogy ez csak egy jól bebetonozott ábránd...

Nincs több szorongató érzés, nincs több hiábavaló munka olyan érzelmek kiváltásában, amiket Ti hírből sem ismertek...nincs már több rombolás, amit hagytam, hogy véghez vigyetek a magamban való hitben. Azt hittem értékesek vagytok, rájöttem, hogy szart se értek....

A jutalmam ebben az egészben az, hogy többé nem hiszek abban, hogy mások szeretetéért megéri gürizni.

Eddig én szerettem...mindegyikőtöket próbáltalak valamennyire, most pedig olyanokat keresek, akik engem fognak.

Sokat tanultam tőletek ebben az ügyben...csak én egy kicsit jobb leszek...törődöm majd azokkal, akik szeretnek!

Van az a mese a kutyatartásról, szerintem mindenki ismeri...

Úgy kezdődik, hogy van két ember, legyen egy fiú és lány, csak mert ez jutott először eszembe. Találkoznak, kellemes, és beugrik a gondolat jó esetben mindkettejüknél: "miértne?"

És születik egy pici kutya, édes gömböc, puha és kedvesen vinnyog. A két fél elbűvölt a kiskutyától, meghatódnak, szeretgetik. Játszanak vele, sétáltatják, etetik, gyönyörködnek benne...De nem minden embernek való a kutya. Nagyon nem.

Rossz esetben elmúlik a varázs, nem természetes, hogy ekkor is levisszük sétálni a kutyát, ha fáradtak vagyunk,elfelejtünk neki enni adni. Érezzük, hogy teher, nekünk nem is kell ekkora felelősség, persze ilyesmit az ember nem szeret bevallani magának. Mármint a kudarcot. A kiskutya, nyüszít, de hiába, éhes, de nem ad neki egyik sem enni.

Ehelyett elkezdenek veszekedni azon, kinek a dolga lenne a kutyáról gondoskodni, mindkét fél azt érzi a másik nem tesz semmit.

A kutyus egyre kedvetlenebb, senki nem törődik vele, már nagyon lefogyott és hiába megy oda bármelyik félhez simogatásért. Valahogy a kutyáról beszélve senki nem látja már a kutyát, aki ott van a lába mellett.

Csak hetek vagy hónapok múlva érezni a büdöset. Ez nagyon ijesztő. Ekkor gyorsan felkerül a póráz az oszladozó pici nyakra és mosolyogva sétálva lesz víve a parkba. Az élesebb szemű emberek szörnyedve fordulnak félre, de van, aki ugyanúgy nem érzi, nem látja, hogy a kutya réges régen halott.

Ott áll halomban a kutyatáp a tálkában és a kutya mozdulatlan. Hisztérikus noszogatásra sem reagál. És annyira szomorú, mikor végre rádöbbennek. Keserű, önmarcangoló, gyászos időszak kezdődik....nem, nem halt még meg, csak alszik....de...kéne egy új kutya...

Nem így megy...

Szóval kutyát tartani csak okosan, mert sírás a vége és hullaszag!

A tegnapi napomat leírhatnám a tökéletes jelzővel, de valahogy nem érzem elég jónak a tökéletest, ami azért vicces...nem volt tökéletes, csak pont annyira volt nagyon jó, amit még ép ésszel elbírsz.

A házikurvás meghatározó epizód után találkoztam azzal az emberrel, akivel mindig jó. Nagyon remélem, hogy minden embernek van egy ilyen az életében.

Vele magam vagyok, ő is ott van, de nem veszi az életemben a főszerepet tőlem. Ja igen, tegnap én voltam a főszereplő, mindenki más csak statisztált. Piszok kellemes érzés, csiklandós a tarkón, hatalom...már-már nem csak magad felett, hanem mások felett.

Minden szituációban én győztem és életem. Nagyon régóta nem voltam már senki...legkevésbé önmagam. És egyetlen csodás nap sodró lendülete visszaszippantott az útra.

Nem tudom miért hagytam, hogy elsivárosodjam, beporosodjam, beszürküljek. Azt hittem nem vagyok ennyire beletörödő, alárendelt típus, de belecsúsztam. Nem érte meg...semmi nem éri meg, ami ezt okozza.

Jártam borboltban, ahol képtelenség közlekedni ki és be az egyetelen beavatott alkalmazott segítsége nélkül, aki ki tudja az erkélyajtót nyitni. Mert az van a  bolton. Érted. egy puccos boltba erkélyajtón mész be....megfizethetetlen, hát még ha borkóstoló zajlik és parányival több lélekjelenlét meg idő rendelkezésre állásával ott is maradhattál volna potyázni.

Szeretek virágot kapni. Volt igénytelen, gyorsan kipusztuló...ez szimbolikus értelemben megjegyzendő...és tegnap jött a mindig virágzó, bimbós sok pici csillagvirág. Jó érzés, hogy valakinek nem az elmúlás jut rólam eszébe.

Ez az ember az én legszebb ajándékom úgy az elmúlt évekre és remélem a következőkre is...

Neki meg tudom mutatni a kedvenc kirakatom, egy parányi másfélszer egy méteres kis kivilágítatlan utolsó mohikánt, ahol mindent belepett a por és olyan, mintha valaki száz éve itt hagyta volna. És senki nem bontja le...mert nem látja más, csak én. Meg most már ő...

Akaratlanul, de céltudatosan sikerült életemben először bliccelni moziban és nem bántam, mert megtaláltam a filmem. A trailer alapján csak szájtátós látványnak ígérkezett, de sallangmentes, kemény, allűrmentes formában végtelen katarzist okozott...

a végső pár mondat valahogy így hangzott:

" Keresheted a kulcsot, keresheted a kiutat, hihetsz abban, hogy valaki leláncol, és van aki segít neked...de ki?...nincs senki...csak magad vagy....de minden eszközt megkaptál, hát küzdj!"

Az emberi lélek csodás. Mély álmából ébredve, finom lelki gyomorrúgás hatására élvezetes és változatos reakciókat képes produkálni, amik még sok éve vele együtt élő jogos tulajdonosát is meglepik.

Köszönöm a rapszódikusan jelentkező kifakadásos jókedv megszületését, mint roppant zavaró, zavarba hozó, harsány, de mélységes jóleső ribancos érzését. Ma olyan vagyok, hogy mindenki észrevesz. Deviáns vonzerőmet nem csorbítja az erőst mosásra szoruló frizurám, mert egy tucat hullámcsat, bizony csodákra képes. Ennyi bókot nem kaptam még egy nap alatt rá. Mármint a hajamra. Csoda.

Valami gonosz szellem jött elő a palackból. Gyanítom ennek köszönhető, hogy magamból kifordultan végigflörtöltem a két órás meetinget és a legszebb, hogy megértettem, a szégyentelen, félig se tudatos nyomulás eredményes. Ezúton üzenem az ezzel érvényesülő nőknek, hogy ha én ezt előbb tudtam volna, már nem itt tartanék....

Persze ez az egész "tőlemidegen" dolog nem fog sokáig tartani, de kíváncsi vagyok, mi buggyan még felszínre...mondjuk már holnap.

El is nevezem ezt az időszakot második serdülésnek, mert gyanítom kábé annyiszor és olyan mértékben fogok hülyét csinálni magamból, mint egy hormonzavaros tini.

Csók Nekem és Lágyjegyzet: Azért máskor a Nagyfőnökkel ennyire ne!

Van három fő csoport, ebben sorolod azokat, akik fontosak(lesznek, voltak, vannak) számodra életed során.

Sajnos nem túl könnyű nekünk embereknek kijönni egymással és az egyes kategóriák bár néha könnyebben kezelhetőnek tűnhetnek, mint a többi, mégis újfajta nehézségeket tartogat.

Elöször is, beleszületünk egy családba. Most egy átlagos képet nézve van anyuka, apuka, tesó...második körben nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és unokatesók. Ez egy elég nagy ajándék az élettől. Az univerzum sajnos nem az emberi szükségletek kielégítésére lett berendezve. Ő csak közönyös az emberekkel szemben. Szóval ne várjunk se jó, se rosszat a nagyobb hatalomtól, mert tojik ránk.

De bébiként kapunk rögtön pár embert, akik szeretnek. Mert rószaszínek vagyunk, hintóporszagúak és ez olyan szeretet generál, amit csak sok éves kemény munkával tudunk tönkretenni. De nagyon nem érdemes, ez a legfixebb kapcsolati háló az életben. Mert nincs kérdés. Ők a családom, ő a családom. Szeretnek, szeretem őket, nem kell gondolkodni...

Szóval mély és örök hála a család fetalálásáért.

Aztán egyre növünk és mindenféle arccal összehoz az élet, már oviban, utána suliban, munkahelyen és bárhol máshol, miután reggelente kilépünk az ajtón. Otthon van a család a biztos hátország , de ők lehet pont nem azt a zenét szeretik, mint mi, nem kamaszodnak éppen, mint mi...ezért keresünk barátokat. Akik a választott családunk lesznek...ez is elég egyszerű folyamat. A hasonló érdeklődés és élmények összekovácsolják az embereket. Valahogy a barátokkal minden egyszerű és ezek olyan fix kapcsolatok lesznek, amiket nehéz szétrobbantani szintén. Magyarán a barátság is nagyon-nagyon jó....

És elérkeztünk a 22-es csapdájához. Sajnos a körforgáshoz kell egy harmadik féle kapcsolat. A párkapcsolat. Ebből lesz majd saját családod, így csinálsz gyereket. Csakhogy manapság nem igazán arról szól egy kapcsolat, hogy esetleg belefektetsz annyit, hogy ezzel az emberrel csinálsz családot...hohó, dehogy. Igaziból mindenkinek csak kangörcse van, meg magányundora, és elkorcsosult a műfaj. Saját szomorú példán tanultam meg, hogy dugni nem annyi, mint járni és járni nem annyi, hogy tisztellek és szeretlek, és őszinte vagyok hozzád, mert esetleg el tudnám veled képzelni az életem. Neeem, dugni azért dugok veled, mert éppen kéznél vagy, de amugy végtelenül hülyének nézlek, pedig nem tisztáztuk a leosztást, jöjjél rá. Leginkább arra, hogy a pasik farokvezérelt önző disznók, de nem róhatod fel nekik, ők ilyenek, de akkor nem értem h vagyunk egy faj...legyen női faj és férfi faj, mert kábé ennyire különbözünk.

Járni pedig azért járok veled, mert éppen kéznél voltál, én szeretek "járni", meg mert kedves vagy. Csakúgy mint 3 millió másik hozzáteszem. Valószínűleg ilyen alapokra hiába reméltem némi felszínen kavargó kedvelésnél és első zűrre biliborulásnál többet.

Amúgy egyet nem értek. A makacsságom ez ügyben...bár érthető, az érzelmi befektetései után is fut az ember, nemcsak a pénzügyi után, és különben is tényleg nehéz kiábrándulni valamiből, amit évekig építgettél és nagyobb dologra szántad. Én vagyok az utolsó mohikán?

Vagy nem értem, hogyan lesz manapság kapcsolatokból család...mert nekem vagy nincs hozzá érzékem, vagy egyszerűen nem is létezik.

Mostanában érzem, hogy engem is fenyeget ez a szörnyű kifejezés.Ez a szitu olyankor áll fel, mikor teljesen biztonságban érezted magad a gondolataid, a véleményed, és nagyjából biztos voltál benne, hogy őszinték az ilyen érzetek feléd is.

Aztán egyszercsak felfigyelsz pár részletre, félmondatokra, és bármennyire naiv vagy, egy idő után az a kellemetlen élményed lesz, hogy szar kavaródik körülötted.Nagyon, nagyon rossz érzés, én mondom, főleg ha a legbiztosabbnak hitt emberekkel kapcsolatban támadnak ilyen érzéseid.

Ez a dolog két szempontból iszonyú szemétség.

Egyrészt, ha kicsit is normális vagy, először magadban keresed a hibát, és paranoiás hülyévé változol, akinek szétcincálják a hangulatait és biztosnak hitt kapcsolatait. Magyarán, ha picit instabilabb vagy és érzékeny mások reakcióira, ki tudnak forgatni magadból...én ezt már gyönyörűen produkálom egy ideje.

Nehéz belőle kijönni, mindig csak kis időre bukkansz fel, kb mintha fuldokolnál...

A másik szempont, hogy egyszerűen szemét módon bánnak veled, többnyire a hátad mögött beszélnek ki, és csak a rossz hangulatot kapod meg tálcán, semmi magyarázat, ellenben te vagy a kényelmetlen felesleges közellenség.

A vicces, hogy legtöbbször nincs is különösebb oka, csak annyi, hogy a dolgok nem működnek. Olyan utat választasz egyszer, ami nem teljesen passzol rád, és egy ideig a naiv kedvesség, és látszólagos boldog közösség beleringat az illúzióba, hogy a része vagy,de ha valaha egy társaságba nem alanyi jogon kerülsz bele, hanem hozott pluszként, akkor nem biztos, hogy befogad, és a kiöklendezés fájdalmas értetlenséget szül....

Semmi okosat nem tudok ehhez hozzátenni, már a megoldást illetően, ezek a dolgok megtörténnek, hozza az élet. Ha valaha is nagyon kívülállónak érzed magad, akkor nem ott a helyed, csak nehéz leszámolni az időközben gyártott illúziókkal. Hiba a mátrixban.

Sajnos nem mindig maradsz barátságban, vagy igazán nem is voltál egyesekkel, hiába a közös idő, lakhely, programok...ez nem ezen múlik. Nem rajtad. A többiek döntenek, főleg, ha ők vannak többen.

Van, amelyik társaságba nem férsz bele...és ha nem túl gerincesek, akkor ezt Neked kell észrevenned, mert ők nem fognak "szólni", csak rágnak, és rágnak, amíg meg nem jön az eszed....

És megtanítanak gyűlölni, pedig az mindig veszélyes, minden érintett félre...

 A pár hónapos kisbabák nem tudnak talán még mászni sem, de olyan csípőmozgásokat végeznek, amivel a későbbi ágytornára edzenek. Valahol olvastam...

Egy három éves kis kölyök gyakran játszik a kukackájával és el is nevezi:doingolásnak. Angliában bébisintérkedő barátnő tapasztalata.

Már az ovisok is papás-mamást játszanak és rém kínos az ovónőknek, ha egy kis csávónak már ekkoriban is áll a cerka rendületlen. Pedagógus legyen a talpán, aki ezt a helyzetet csont nélkül kezeli. Ezt egy elcsípett beszélgetésből anyukáméktól.

Szóval a lényeg.

Freud szerint is a szex mozgat minket. A neten is a pornó a legjobb biznisz.

Mégis sokan( magamat is beleértve) nehezen vagy soha nem találunk rá egy egészséges útra és nem tudjuk megfelelően megélni a szexualitást.

Részemről a csodásan kihalófélben lévő szégyenlős, zárkózott fajt képviselem nők terén, akik sokáig maradnak szüzek,de legalább nem szedtem össze minden nemi bajt 20 éves koromra és nem letten tiniként anyuka.Persze ez rossz hozzáállás. Végtelen szép évet vesztegettem el azzal, hogy a fiúkhoz nem mertem emberi módon közeledni,vagy közel engedni őket, így már sosem fogom azt hallani, milyen szép hamvas 17 éves fenekem van.

Kezdjük az elején.Ha tiniként nincs megfelelő testképed, nem tudom hová tenni a változásokat,akkor a hormonjaid behülyíthetnek és duzzogós kamasz leszel egy viccből. Nem fogod felfedezni a saját tested, ami azt jelenti, nem leszel tisztában a saját vágyaiddal, igényeiddel. Nem tudod, mit akarsz, nem fedezted fel, maximum egy bátor pillanatban összefekszel valakivel és tőle várod a csodát, ami nem lesz. Elkeseredsz, és vagy elkönyveled, hogy a szex szar, vagy meg beleveted magad mindenki ágyába, hogy hátha valakivel jó lesz egyszer.

A női magazinok vérlázító, bicskanyitogatós cikkeiben azt utáltam, hogy megígérik, hogy megmutatják az utat a hetvenhét gyönyör országába, de mindben ez a mondat volt, szinte szó szerint, gyere rá magad, szeresd magad. Na itt akadtam ki mindig. Ezt a neszesemmifogdmegjól tanácsot lehúzhatjuk a wc-n.

Egyszer isten bizony írok erről egy cikket. Hogyan legyen egyszer tényleg orgazmusod.

1.Beszélgess a barátnőiddel erről. Nekem csupán 5 évembe telt, hogy eláruljam a legjobb barátnőmnek, hogy még sosem volt orgazmusom. Az őszinteség felszabadít.

2. Menj el sportolni, ül be egy finom kávéra, vegyél magadnak vmi új dolgot, ami boldoggá tesz. Kurvára megérdemled, hogy szép és elégedett légy. Ha ezeket csinálod, szeretni fogod magad.

3. Keresd meg magadon, ami szép, amúgy minden szép. DE tényleg! Gondolj bele: vannak a férfiak és a nők. Biológia az egész...a nő felizgatja a férfit, mert van neki szép haja, ami jóillatú, selymes...van szép harapnivaló szája...stb. Ha kell egy ksi lökés, akkor olvass erotikus regényeket dögivel. Pornót ne nézz, az pasiknak való!

4. ÁLmodozz konkrét pasikról, a szomszéd srácról, buszon látott egyénről, bárkiről,de testközelből...csatolj hozzá illatot, tekintetet. Hagyd magad ilyen pillanatokban forrni. Építsd be a szexről való gondolkodást....

5. Az utolsó pont két esélyes....nekem előbb okozott más orgazmust, mint saját magam, és egyáltalán nem bánom. Életem végéig hálás leszek ennek a pasinak, hogy kirántott a szexmentes mocsárból és berántott a fizikai boldogság sűrűjébe. De tegyük fel, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy ez ekkor jön.

Na itt kellene egy jó kis fizikai útmutató, amit majd megírok legközelebb....mert most tanulnom kell....mert hülye vizsgaidőszak!....

De azért jöjjön egy filmajánló: shortbus-kemény darab

van benne egy nő, aki szexterapeuta, házas, és a film végén lesz először

orgazmusa...tanulságos

cuppcuppcuppBogárkáim!

Bocsánat! Túl késő, hogy azt kérjem, inkább egy amcsi tinifimbe szülessek??? Ó a fenébe, majd legközelebb. Azért kár...

Miért van az, hogy kicsiny hazánkban viszonylag kevés olyan dolog történik meg az emberrel, amiről álmodik. Én például sose ültem 17 évesen nyitott verdában kurva jó pasi mellett, aki deflorálni akart volna bankett után. Hm, valaki mellett ültem, de ő nem volt se jó pasi, a kocsija se volt nyitott. A bankett meg rémálom volt, pfuj.

Mielőtt tökéletesen felületes picsának tűnnék, kiragadnék egy gondolatot az EASY A című tini romkom-ból, ami visszadta a hitem az amcsi tinifilmek értelmében. A lány(pedig ő amcsiban él!!!) panaszkodik, hogy hová tűnt a 80-as évek romantikája?! Amikor a fiú magnóval a vállán áll az ablakod alatt, és elvisz a kedvenc rétjére kirándulni...pff

De tényleg hová, bassza meg? Őszintén ki kapott utoljára virágot, kit vittek el randizni, kinek a nevét karcolták fába, ki kapott remegő kézzel írt szerelmes levelet? Nyilván hiába sírok, mert negyed évszázados vénség vagyok,de szerintem csúfos eredményt kapnék akkor is, ha 15 éveseket kérdeznék. Ma már senki se akar szerelmes lenni, de senki!!!

A kezdeti legszebb időszak kiábrándítóan leredukálódott pár napra, vagy rosszabb esetben pár órára. A szerelem helyett van a szex: vagy alkalmi szex, vagy rendszeres szex, amit másképpen járásnak hívnak.

Pedig az udvarlás, igen én ismerem ezt a szót, ha más nem is, egy tök jó dolog...szerintem, nyilván elképzelem én is csak. Ez annyit tesz, hogy egy fiú nem megy oda venni egy koktélt a csajnak, utána meg nem dönti a budi falának. Hanem nézi, megbűvölődik, és hoppá, izzadni kezd a tenyere. Nem a segge kell csak, vagy a szája, amibe jól nézne ki a farka és le is lehetne fotózni, mert a Gézának már egy egész albuma van ilyen képekkel a hétvégi bulikról. Hanem, figyelem...szíven találja Kupido. Esetleg azt is érzi, hogy a lány kedves lehet, cukik a szeplői, és jól táncol, kedvesen nevet, és vajon szeret-e a biciklizni, mert a srác szívesen az ölébe(nem ölére!!!) hajtaná a fejét egy nyári bicajtúra után.

Igen, véleményem szerint a pasik,akik kicsit is meg tudnak torpanni bevetés előtt érző lelkek. Náluk benne van a pakliban valami minimális tisztelet a nő felé. Ilyen dolgokból még szerelem is kisülhet, meg PÁRKAPCSOLAT. Csupa nagybetűvel. Biza.

Érzelmi befektetés. Hohó. De hiszen ez veszélyes. Dugni egyszerűbb és gyorsabb. Nyilván.

Sajnálom, hogy nincs olyan példapárom,akit piedesztálra állíthatnék most, hogy na tessék, róluk, tőlük lehet tanulni, nincs ilyen. De azért hinni szabad,nem?

Részemről muszáj hinnem, mert nem vagyok pasi. Ami lehet nagy kár. Annyival egyszerűbbnek tűnik annak lenni. Ha mosakszol, egy fokkal szebb vagy az ördögnél, van farkad( ha nagyon kicsi akkor gályázz össze hozzá egy menű verdát) akkor máris tiéd az önbizalom kardja, pajzsa, miszerint minden női állat kötelessége, hogy előtted heverjen.

Nagyon elmentem emancipa írányba...mea culpa. azért mindent így gondolok. Romantikázzatok. Ezt a szerencsétlen szót már nagyon legagyisították, de értelme van a létének. Szebbé teszi az emberi kapcsolatokat.

Szóval a lényeg, nézzétek meg a filmet, és Katy miért ilyen szép?! Irigy vagyok.Ja és eltértem a címtől...bocs.

Én az a gyerek voltam, aki állandóan csak azt hallotta, hogy tanulj, gyerekem!

Míg más sportolt, addig én rajzszakkörre jártam és állandóan olvastam szabadidőmben. Úgy múltak el a friss sarj éveim, hogy nem ismerkedtem meg a sport csodálatos hatásaival, és tökéletesen túl lehetett élni egy sporttagozatos suliban az éveket úgy, hogy állandóan fájt a hasam, és abnormálisan sokat menstruáltam. Hehe.

Na ennyit a háttérről és térjünk rá a lényegre.

Valószínűleg azért volt a címben említett élményem, mert nem szoktam sportolni, max fél évente, nincs hozzászokva a szervezetem. Pedig a sport jó....

Mikor elmész egy capoera aerobikra és 10 perc után izzadsz, mint egy ló, akkor azt gondolod, sebaj, már csak 50 perc...nade, mikor van egy perc fél óra után, mikor beizzik a tested, már nem csinálod normálisan a gyakorlatokat, csak azt a részét, ami neked tetszik, plusz cifrázod, na akkor jön a SPORTgazmus!!!

Elönti hullámokban az agyad az endorfin meg lehet más is van ebben a boldogságkoktélban, de az érzés nagyon csúcs. Szó szerint. Pár percig lebegsz, biszeregsz, és kurvára boldog vagy...na ezt eddig más sportnál nem tapasztaltam, szóval elkötelezett híve vagyok ezentúl Czanik Balázsnak.

Aki olyan jó fej, hogy ingyen edzéseket tart az Arénában. Menjetek. Mert extra cool.:)

A sötét utazó kifejezést a közkedvelt Dexter-ből vettem, és mostanság kezdem érezni, hogy ez mennyire előjöhet életünk bizonyos szakaszában.

Ha nagyon tele a tököd, és kicsit átbillen a fejedben az egyensúly, akkor könnyen válhatsz pszichopatává.

Például sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, ha valakire mérges voltam, és miközben mosolyognom kellett rá, elképzeltem,mit művelnék egy testesebb kalapáccsal, meg a fejével. Még akkor sem estem kétségbe, ha a mindig szeretett emberekről képzelegtem különböző pillanatokban, hogy különösebb ok nélkül, és tényleg tök kedélyesen…mondjuk fojtogatni kezdem őket.

De a hétvégén átbillentem. Megtettem. Na nem egy élő szervezettel, bár kezdek parázni, hogy már ettől is kevés választ el.

Találtam egy blogot. Ez a csaj beteg, vagy csak művész. Egyik sem jelentene semmit annak olvasatában, hogy zseniális, amit csinál. Ha úgy vesszük ez csak újrahasznosítás. Van valami furcsa abban, hogy kicsit hajaz a benszülöttek skalp és koponya meg egyéb viselési kedvteléseire. Csak itt gyermekkorunk ( főleg lányok) kedvenc babája esik áldozatul: az utolérhetetlenül szőke és tökéletes, éppen ezért titkon utálva szeretett Barbie. Szétszabdalják a fejét, nyakláncból kacsint ránk, és a csuklóból csonkolt kezei a fülünkben himbálózhatnak. No persze borsos árért. Nos én úgy döntöttem, bármennyire is szerelem volt első látásra, nekem nincs erre 150 dollárom, ezért sötét eltökéltséggel a szívemben alászálltam a pincébe és feltúrtam a poros dobozokat.

midgesmind.blogspot.com/

Sokáig latolgattam, melyikük legyen az áldozat. Ez még szép, ő az egyetlen fekete hajú, ő nem érdemli meg, aztán egy veterán műanyag csajra esett a választásom. Igen, te leszel az.

Amúgy tényleg elég horrorisztikus volt a barbárkodásom. A kutya csaholt idegesen, csorgott a homlokomról a veríték, ő meg csak mosolygott. Igen, mind a két kezét….nesze.

Meglepődtem,milyen könnyen viszi a konyhakés. Nolám, pedig olyan sérthetetlennek tűnt. És még mindig mosolyog. Utána térdből megvolt egy láb is, de ezzel el is múlt a vérszomjam.

És eszembe jutott egy film is, ha bármikor félnél egy szexi horrorra ajánlom melegen, lúdbőrösen Lindsay kisasszony szerintem legjobb filmjét: I know who killed me

Valószínű azért, mert itt is csonkolva van egy szexi bige...hehehe!

Kicsit furcsa volt végtagokkal dolgozni, de meglett az eredmény. Most perverz élvezettel hordom, és perverz élvezettel zsebelem be az elhülő pillantásokat.

Nem gondolkodom rajta sokat, bár…

Még mindig Csernusozom, de tegnap hallottam róla pár személyes, találkozáson alapuló véleményt, úgyhogy már sosem fogom alátenni azt a katedrát, amit valószínű úgysem tettem volna alá.

Na szóval, a lényeg ma egy tőle induló gondolat. Az egyedüllét pozitív. A magány negatív.

Az egyedüllét az, mikor egyedül vagy magadban és jól érzed magad. Ez azt jelenti, hogy elviseled a saját társaságod, sőt mi több, jól érzed magad benne. Szerintem ez pozitív, és teljesen természetesnek kellene lennie. Elvégre az egyetlen állandó személy az életedben Te vagy, muszáj jóban lennetek. Muszáj, hogy ismerd, szeresd és szerintem egyáltalán nem skizó, ha mindenféle pozitív kapcsolatteremtést meg tudsz tenni magaddal is.

Egy kínai közmondás pongyolán idézve: Egyedül, nedvesen, sírva jövünk a világra, és innen csak minden rosszabb lesz.

Na ezzel az a helyzet, hogy baromira igaz. Egyedül vagy, mikor minden kezdődik, és bármit teszel is az életben, akárhogy meséled magadnak, hogy tartozol valahová, sehová sem tartozol igazán, csak magadhoz. Az emberek jönnek-mennek az életben, azt hiszed közöd van hozzájuk,de tévedsz, a mértéket illetően biztosan. Manapság mindenki kibaszott egoista, ez a 21. század, agykontroll, megerőszakolod az elméd, mert a siker a cél. Mindenki reggel elmondja magának ötvenszer a tükör előtt, hogy megveszem a menő kocsit, lesz egy kupac zsém, nyaralóm, és nagymellű nőm. Ja bocs, nekem nagyfarkú pasim, bár fene se tudja, hiszen itt van a  divatos pánszexualitás, és akkor meg mindegy. Szóval mindenki embertelen módon sikerorientált és pörgős. Nekem ez idegen. Nem vagyok jó értelemben egoista, csak rosszban.

Vicces. De komolyan. Muszáj, hogy pozitívan légy egoista…most kicsit nevetek.

Na de vissza a fősodorba, mellőzve az elmebajos megnyilvánulásaimat, a magány.

A magány egyértelműen negatív töltetű szó. Az árnyoldalát jelenti a fentebb megfogalmazott helyzetnek, miszerint az ember egyedül jön világra, egyedül hal, és közben sem nagyon változik lényegében a helyzet. Bár nagyon próbálkozunk hasznosnak érezni magunkat, valamit letenni az asztalra, megcsinálni az utunkat, teljesíteni a 67 vagy 89 évre kiszabott tervünket, ez csak annak jele, hogy gyökerezni próbálunk egy létben, amiben magányosan állunk, mint egy bot. És a bot azt képzeli, hogy fa és gyökereket képzel el.

Na még mielőtt eljutok odáig, hogy élet eme szempontból tökéletesen felesleges erőlködés, abba is hagyom.

Jó reggelt Én. Szeretlek. Ezt észben tartom ezentúl. És Michael Bublét is szeretem, bár több év rajongás után szégyenszemre nem vagyok biztos benne, hogy tuti helyesen írom-e a nevét.

A boszorkányok mindig hárman vannak, a szűz, az anya, és a banya. Terry Pratchett banyái szerint, mert így kellemesen lehet cikizni kettőnek a harmadikat.

A görögöknél és olaszoknál nagy tisztelet övezi az anyát, amint egy feleség szül,onnantól a férj már nem tekint rá nőként, csakis anyaként. Ergo van a kurva (szerető), a feleség, és az anya. Ezek a szerepek vannak a nők számára.

Bezzeg a pasik biztosan felhörrennének, ha nekik is csak e szerepek lennének leosztva: a kan, a férj, az apa. Tök érdekes cikket olvastam erről Müller Péter gondolataival, és kedvesen szimpatizált szegény női nemmel.

Én azonban rájöttem, mi a tökéletes Nő. A guminő. Láttam egy videót, amiben drabális fehér pasi járt guminős bordélyházban, és elgondolkodva néztem, milyen boldogan döfködi a szerencsétlen 13 évesnek kinéző rakottszoknyás bábut. A végén sikerült a fejét is leküzdenie, pedig figyelmeztették, hogy a „lányokra” vigyázni kell.

Ez a guminős dolog a nekrofília egy finomabb formája, amire a pasik nyugodtan rábólinthatnak anélkül, hogy az aberrált jelzőt kockáztatnák, nemde?

Ott van a csodálkozó száj, merev vonások és test (hullamerev), bármit megtehetsz vele, birtokolhatod vagy épp használhatod, nem dumál vissza, nincsenek igényeik.

Szerintem válasszuk meg őket harmadik nemnek, és fejlesszünk női lelkű pasi testű fajt is. Így mindenki boldog lesz. Lesz négy nem arra, hogy kielégítse az első ősnemek igényeit.

Bele kéne tanulnom a génmanipulációba, rémlik valami előadás biológiaóráról, amiben skorpiógént tettek a krumpliba, hogy ellenállóbb legyen. Elvégre ez a 21. század, itt minden megeshet és meg is estetheted, ha akarod!

Most kicsit feszült vagyok, jól esik az erős kifejezések használata. Ez pedig szerintem elég találó, főleg ha kifejtem, mit is értek alatta. Számomra a maszturbáció nem pejoratív, bár kicsit drabális csengése van, de én itt orvosi tárgyilagossággal használom.

A lelki maszturbáció: NEM azt értem alatta, hogy rossz a kedved, és elmész vásárolni. Sem azt, hogy magányos vagy, ezért orrba-szájba koitálsz másokkal, sem azt, hogy sikertelen vagy, ezért beszedsz egy marék bármit és éjszakákon át rángatózol a pszihedelikára.

A lelki maszturbáció természetes dolog, mint a fizikai társa. Kell, szükséges, hogy szeresd magad mindenféle értelemben. Íme a példa:

-Szia!

-Szia! Te milyen gyakorlaton van a héten? Én most kezdtem a lelki maszturbációt…a legviccesebb nekem mindig, hogy a tanító elmondja, réges-régen ezen a kifejezésen pajzánul nevettek volna a kortársaink, mögé rejtve a félelmük és kíváncsiságuk. Egyáltalán, szerintem furcsa, hogy az emberek mennyire nem viselkedtek emberként! Ma megtanultam, hogy öleljem meg a lelkem, ha kicsit leeresztettem…

- Én még csak a fizikai maszturbációnál tartok, nagyon tanulságos. Hosszan beszélgettünk róla, nem volt kínos, csak természetes. Nekem azt mondta a tanító, hogy régebben például ujjal mutogattak volna rám, mert három mellem van. Nekem ez sose okozott másságérzést. Néha kíváncsi lennék, miért volt hajdanában az a sok komplexus. Biztosan nehéz lehetett egy olyan világot felépíteni, és benne élni, ami annyira elnyomta és boldogtalanná tette az embereket…amúgy jövő héten jössz a természettudományi gyakorlatokra?

- Persze, már én is négyes szintre kerültem, mint te…Emlékszel?... tavaly zárkóztam fel, te pedig szintet léptél, mert neked az megy jobban…

Ezt a részletet egy utópisztikus gimnáziumnak megfelelő intézményben képzelem tizenévesek között.

És igen, érdekel a roppant veszélyes konyhapszichológia. És ma Csernust olvasok. És amúgy is sok szó esik az oktatási reformokról. És meg kéne tanulnom lelkileg maszturbálni….

Itt egy kis zene, erre próbálom megsimogatni a lelkem buksiját: