Bonckés

Olyan szépen hangzó szó. eszembe juttatja a roppant szórakoztató gimis játékot nyelvtan óráról még gimiben. Csak a hangzás után keresgéljünk olyan szavakat, amik jók lennének keresztnévnek...így született Gazella nevű lány stb...

Sajnos rossz ómen lenne egy kislányt Gyűlöletnek hívni. Egyáltalán, ha normális mederben folyik az életed ez csak egy egyszerű szó marad számodra, amit habzó szájjal vagy fojtott démoni dühvel kapcsolsz össze. Na de mikor ezt megérzed egyszer!!!

Két napja dúl nálam a harag napja,érzem, hogy elönt valami gyilkos, forró szósz, ami ragacsos és vért kíván. Revansot, vendettát...

Csúnya, csúnya érzés, mikor az ember úgy érzi kihasználják, és ez alól az sem kivétel, ha torz, érzelmileg kiskrumpli, labilis senkiháziakról van szó.Ó édes illúziók, mik tovaszálltok az idővel...amennyiben jó nagy érzelmi válságot és nagy fordulást hoztok, akkor el kell gondolkodni azon, hogyan tegyük helyre a múltat. Nyilván egyensúlyban kellene találkozni az érzelmeknek. Pocsék meló.

A listámon szerepel két év, aminek munkáját méltatlan emberre pazaroltam. Szakítani jelzem nemcsak olyannal lehet, akivel jártunk, hohó, de nem ám....és sokkal undorítóbb meló baráti szálakat gyomlálni. Mármint ha van mit, ha pedig rádöbbensz, hogy nincs mit, jön a gyűlölet.

Egyszer hallottam egy mondást, miszerint az emberek mindenféle befektetésük után szaladnak, azután is, amibe pénzt invesztáltak, és azután is, amibe érzelmeket. Ez egy nagyon őszinte mondat, mégis mindenki próbál úgy tenni, mintha csak az első lenne fontos. Míg az elsőt logikusan át lehet gondolni, a másodikat nem és éppen ezért, mivel érzelmekről van szó, nehezebben birkózunk meg vele...nem segít, ha csak ennyi a tanács mindenfelől: rántsál rá dupla vállat!

Felemás élvezettel tapicskolok a gyarló emberi érzelemben, jött az édes bosszú kifejezés, kidugta a homok alól a fejecskéjét...tegyem, ne? Ó kis szívem...Te többet érsz ennél!!!

Szerintem több fokkal megemelkedett a testhőm is tegnap óta, egyszerűen úgy érzem, ha szembekerülnék velük, vele meg másikkal és így tovább, nem kellene semmit csinálnom, csak megérinteni őket, és a bennem elégő, elpusztuló szeretet irántuk szénné égetné őket.

Szép is volna...

Dögöljetek meg kedveseim, mind, Ti ,akik saját kis szánalmas világotok vak rabjai vagytok és egyszerű boldogság ígéretével csapdáztok, de persze ott nincs semmi szép és őszinte...megtanultam a leckéteket. Van a selypegő, rosszindulatú mindenki babája, aki mindig tudja, kinek mit kell mondani, remélem magányosan rohadsz meg, miután végigment rajtad már mindenki a társaságban, ég veled te félig fiú-félig lány, akinek mindig ott voltam, hogy labilis, beteg kis szíved kisírja a vállamon a szar pasikat,de aki sosem volt képes ezt semennyire viszonozni, üzenem, hogy attól, hogy próbálsz tájékozottnak tűnni, még senki sem fog szeretni...ég áldjon sok kis jelentéktelen figura, akik játsszátok a rátok rótt szerepet:munkamániás, sznob, kocka, játékmániás...azért próbáljatok felnőni, mert 10 év múlva már ciki lesz ez a gyermeteg életforma, és a szövetségeteket nehézkes lenne utópikus kommunaként bejegyeztetni, pedig hisz ez a célja...se ki, se be senki.

Elhiszem, hogy boldogok vagytok, hisz nem ismertek más, de tudom azt is, hogy be vagytok szarva, mert görcsösen ragaszkodtok is ehhez...mint akik tudják, hogy ez csak egy jól bebetonozott ábránd...

Nincs több szorongató érzés, nincs több hiábavaló munka olyan érzelmek kiváltásában, amiket Ti hírből sem ismertek...nincs már több rombolás, amit hagytam, hogy véghez vigyetek a magamban való hitben. Azt hittem értékesek vagytok, rájöttem, hogy szart se értek....

A jutalmam ebben az egészben az, hogy többé nem hiszek abban, hogy mások szeretetéért megéri gürizni.

Eddig én szerettem...mindegyikőtöket próbáltalak valamennyire, most pedig olyanokat keresek, akik engem fognak.

Sokat tanultam tőletek ebben az ügyben...csak én egy kicsit jobb leszek...törődöm majd azokkal, akik szeretnek!