Amerikában ott a Thanksgiving, nekünk meg itt az örökös panaszkodás...de tényleg, a magyarok köztudottan elégetelen, pesszimista népség. Nekünk eszünkbe sem jut egy ünnepet csinálni abból, hogy hálás vagyok az életemért, a munkámért, a családomért, vagy csak, hogy van a seggemen lyuk.
Pedig kiskorában bizonyár mindenki hallotta, az örülj, hogy egészséges vagy, meg van két lábad frázist az anyukájától! És milyen igaz, csak az a kár, hogy ez mindig mérgesen hangzott el, mikor éppen valami többre vágytunk volna. Én például nagyobb mellett, kevesebb pattanást szerettem volna 13 évesen, én ekkor hallottam ezt sokszor, és nem győzött meg...
Ezért elhatároztam, hogy mivel pedig az életben hasznos, sőt muszáj dolog lenne néha leülni és azt mondani az égre nézve vagy a tükörbe, hogy köszi...én fogom használni ezt a szót!
Hálás vagyok a családomért, hálás vagyok a barátaimért, azért, hogy ismertem mindegyik nagyszülőmet, hogy felnőhettem egy szép házban, hogy szerettek,hogy van egy testvérem és nem vagyok egy seggfej egyke. Hogy nem vagyok bűnronda és már nagyjából rendben vagyok magammal. Hogy volt lehetőségem tanulni, hogy van munkám...hogy tudom, milyen a szép meg a jó...
Hálás vagyok a szombati Vadfruttik koncertért, a gyümölcsfagyiért, és a leárazásért a Látomásban...
Kb ennyi egyelőre, gyakoroljatok ti is! Jó érzés!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.